Az alábbi szempontokat javaslom megfontolásra:
Ne adj annak, akinek úgyis sokan adnak.
Nem találtam kimutatást arról, hogy mely szervezetek kapták a legtöbb adományt a múltban (Tényleg, miért nincs? Szerintem ez tökre közérdekű adat. Update: egy HUP-os kommentelő rávilágított, hogy a szervezetek által gyűjtött adományok összege nyilvános, de nehezen feldolgozható pdf-ben tették közzé.) , de gyanítom, hogy a sláger a beteg gyerekekkel és árva kiskutyákkal foglalkozó alapítványok. Minden bizonnyal a szervezeteknek felajánlott adományok is a hatványtörvény szerint viselkednek, vagyis a szerencsés kevesek kapják az adományok nagy részét. A tudatos adományozó ezért megpróbálja csökkenteni ezt az egyenetlenséget. Egyáltalán nem állítom azt, hogy az adományozási ranglistán elöl lévő szervezetek elég pénzt kapnak az adózóktól. Csupán arról van szó, hogy a szükös erőforrásokat igazságosabban is el lehet osztani, a mainstreamen kívül eső szervezetek között is találhat mindenki olyat, amelynek céljait fontosnak tartja.
Ne adj annak, aki az adományod tekintélyes részét reklámra költi.
Egyszerü a képlet, minél többet költ egy szervezet kampányra, annál több adományt zsebelhet be. Ennek az a következménye, hogy az adózók adományának egy része reklámra megy el, nem hasznosul a szándékolt célra. Nézd meg jól a jelölt szervezetek médiajelenlétét. Ha olyan szervezetnek adsz, amelynek csak szerény apróhirdetésre vagy webes megjelenésre futotta, teszel azért, hogy kevesebb pénz herdálódjon el kampányra.
Adj annak, aki már bizonyított.
Hiába teszi ismertté a szervezet magát óriási reklámköltségvetéssel, hiába igéri a jól hangzó neve, hogy neked tetsző módon, neked tetsző célokra költi majd az adományodat, ne elégedj meg ennyivel. Figyeld egész évben a szervezet tevékenységét a weboldalán és a sajtón keresztül, mit vitt véghez, mire mennyit költött. Vagyis a tudatos adományozó nem az utolsó pillanatban keres megfelelő 1%-os szervezetet.
2009. február 23., hétfő
2009. február 14., szombat
Venni vagy bérelni?
Tegyük fel, hogy az ember lakni akar valahol, és van annyi önerője, hogy felmerülhet a lakásvétel. A magyar ember úgy szocializálódott, hogy ilyenkor vesz, mert a bérlés (Közkeletű nevén albérlet - albi, ami eredetileg egy bérelt lakás további bérbeadását jelentette, vagyis a főbérlő az államtól/önkormányzattol bérelte, az albérlő pedig a főbérlőtől. A szocializmusban jellemzőbb volt az állami bérlakás, mint az öröklakás, úgyhogy a lakásbérletek nagy része egyben albérlet is volt.) "csak szükségmegoldás", a bérleti díj "kidobott pénz", hiszen azt tulajdonszerzésre is lehetne fordítani. Ha utánaszámolunk, kiderül, hogy ez nem igaz mindig. Ha bérelsz, azt a pénzt, amit önerőre költenél, befektetheted, nem kell fizetned a hitel kamatait, nem kell számolni az amortizációval és az esetlegesen bevezetendő ingatlanadóval sem.
Egy megfelelő kalkulátorral bárki eljátszogathat, és kiszámolhatja, hogy pénzügyileg melyik éri meg jobban. Paraméternek többek között meg kell adni az ingatlan árát, az önerő nagyságát, a hitel kamatát (na, itt legyél okos, hogyan számolhatod át a hitelkonstrukciód összes költségét egyetlen százalékos adattá), a bérleti díj nagyságát, az ingatlan és a bérleti díj százalékos árnövekedését. Vigyázat, az advanced opciók között olyan költségek is vannak alapból, amik Magyarországon nem merülnek fel, vagy jóval kisebbek.
A kiinduló paraméterek finom változtatása döntően befolyásolja a számolás eredményét. Pl. az én beállításaimmal évi 4%-os ingatlan- és bérleti árnövekedéssel akkori éri meg venni, ha legalább 6 évig nem adom el az ingatlant, 2% esetén pedig egyáltalán nem éri meg venni. Ez a paraméter pedig éppenhogy nem tervezető előre hosszú távra, bár rövid távon várhatóan nem éri el a 2%-ot sem a válság miatt.
Vannak azonban a pénzügyi mellett érzelmi szempontok is, úgyhogy megpróbálom összeszedni a pro és kontrákat:
Miért venni?
Egy megfelelő kalkulátorral bárki eljátszogathat, és kiszámolhatja, hogy pénzügyileg melyik éri meg jobban. Paraméternek többek között meg kell adni az ingatlan árát, az önerő nagyságát, a hitel kamatát (na, itt legyél okos, hogyan számolhatod át a hitelkonstrukciód összes költségét egyetlen százalékos adattá), a bérleti díj nagyságát, az ingatlan és a bérleti díj százalékos árnövekedését. Vigyázat, az advanced opciók között olyan költségek is vannak alapból, amik Magyarországon nem merülnek fel, vagy jóval kisebbek.
A kiinduló paraméterek finom változtatása döntően befolyásolja a számolás eredményét. Pl. az én beállításaimmal évi 4%-os ingatlan- és bérleti árnövekedéssel akkori éri meg venni, ha legalább 6 évig nem adom el az ingatlant, 2% esetén pedig egyáltalán nem éri meg venni. Ez a paraméter pedig éppenhogy nem tervezető előre hosszú távra, bár rövid távon várhatóan nem éri el a 2%-ot sem a válság miatt.
Vannak azonban a pénzügyi mellett érzelmi szempontok is, úgyhogy megpróbálom összeszedni a pro és kontrákat:
Miért venni?
- Az "én házam az én váram" megnyugtató érzése.
- Jó befektetés lehet kedvező piaci viszonyok esetén.
- A bérleményt nem alakíthatod át a saját ízlésednek megfelelően.
- Ha nincs lakásod, hanem bérelsz, senki vagy Magyarországon. A tulajdonos nem engedi, hogy bejelentkezz a bérleménybe mint állandó lakhely, nem a te neveden lesznek a közművek, és senki nem fizeti ki helyetted a lakbéredet, ha elveszted a munkád.
- Mobilitást nyújt. Ha máshol lesz munkánk, vagy kibírhatatlan a szomszéd, egyszerűbb a költözés.
- Ha lefelé mennek az ingatlanárak, és kedvezőtlenek a hitelkamatok, jobban megéri, mert a megtakarításainkat be tudjuk fektetni.
- Nem kell az ingatlan karbantartására költeni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)